Különös, ellentmondásos ívet írt le bennünk Herendi Gábor (Valami Amerika, Magyar vándor) filmje. Az első 20 percben a legszívesebben kivonultunk volna a moziteremből, annyira vontatottnak és kidolgozatlannak tűntek az indító jelenetek, fárasztott a darabos történetvezetés és a felvonultatott klisék. Blaskovich Ernő (Nagy Ervin) kallódó, kicsapongó szoknyapecér, egy egykori ’48-as forradalmár kisemmizett fia, akinek a bordélyban puszipajtása a madám (Lázár Kati), adósságokba bonyolódik, zavaros nőügyei miatt párbajra hívják ki, de még oda is részegen érkezik. A film készítői valamiért viccesnek gondolták, hogy a vállára felkapott prostituált beveri a fejét az ajtófélfába, de különösebb feszültséget nem szántak annak a jelenetnek, amelyben Blaskovich szembetalálja magát Otto von Oettingen báróval, apja gyilkosával (Gáspár Tibor) a vásárban. Leánya, a pimasz – 30-as létére még mindig hajadon – és titokzatosan sánta Klara von Oettingen (Petrik Andrea) irányában támadt érzelmek is mintha a semmiből érkeznének – pedig már vagy 20 éve szomszédok lehetnek.
A kissé elnagyolt indítás után viszont nagy lendületet kap a film a ló színre lépésével. Ha felülemelkedünk azon, hogy bár a szereplők valóságosak, a forgatókönyvbe megálmodott körítésből Kincsem karrierjét leszámítva semmi nem igaz, egy érzelmes és megkapó szerelmi történetet látunk kibontakozni a vásznon – Nagy Ervin és Petrik Andrea között izzik a levegő. Blaskovich Ernő a valóságban nem volt kisemmizett, Habsburg-ellenes ivadék, és film szerint érdektelennek tartott angol telivért sem 150 koronáért árulták a vásárban, hanem Blaskovich Ernő tápiószentmártoni birtokán született egy tudatos tenyésztés eredményeképp, nemes felmenőktől. Egy ismeretlen, túl vad és problémás állat kibontakozása nyilvánvalóan izgalmasabb alapanyag, mint egy sikerre ítélt paripáé, és a lólegenda amúgy sem előlegezett meg túl sok váratlan fordulatot a filmben, hiszen életében nem vesztett el egyetlen futamot se. Érthető, hogy a verhetetlen, ámde unalmas csodakanca köré romantikus kalandregényt szőttek az írók, és a film sikere lényegében ennek a szerelmi szálnak a kidolgozottságán múlik.
Merthogy Blaskovichnak egy idő után választania kell szerelem, atyai örökség és a bosszú között, mivel két fenékkel egy lovat képtelenség megülni... A sztoriba belekeveredik még egy csöppnyi Habsburg-ellenesség is, de a magyar függetlenség és nemzeti öntudat romantikája szerencsére nem telepszik rá a sztorira. Hiába tudjuk, hogy Kincsem nem veszít, azon kapjuk magunkat, hogy a futamoknál a biztos győzelem tudatában is görcsbe rándul a gyomrunk, mi lesz ennek az egésznek a vége. Van is happy end, és nincs is – és ezért nagy piros pont jár a film készítőinek, hiszen a magasztos és elcsépelt befejezés nagyon adná magát.A Kincsem tehát egy mai zsánerfilmes sztenderdeknek megfelelő, korrekten kivitelezett közönségfilm, amiről leporolja a múltszázadi karótnyeltséget a steampunk romantika és a jelenbe kikacsintó gegek. Petrik Andrea Mizu-dalrészletet dúdol népdalként, Nagy Ervin a bálba megérkezve bedobja Kincsem „kulcsát” az inasnak a bejáratnál, mintha kocsival parkolna, elsütik a „vasárnap minden zárva van” beszólást, és még szelfiznek is. Külön említést érdemel Nagy Ervin trendi napszemüvege. A „kosztümös film” sablon mögé tehát elrejtettek némi extra ötletet is, és külön szívmelengető, hogy csupa A-kategóriás magyar színészt látunk parádézni gyönyörű kosztümökben, ikonikus szerepekben. Imádtuk Fekete Ernőt Ferenc Jóskaként, Kovács Lehelt nőfaló zsokéként, Keresztes Tamást agyafúrt talpnyalóként, Petrik Andreát lesántult, titokzatos femme fatale-ként. És van egy olyan érzésünk, hogy Nagy Ervin ezzel a szereppel nagy reneszánszát élheti át a magyar mozinézők szívében.
KINCSEM
Rendező: Herendi Gábor
Bemutató időpontja: 2017. március 16., csütörtök
Hossz:
121 perc
